Helytörténet

Történeti áttekintés

(Magyarország megyei kézikönyvei 6.; Fejér-megye művészeti emlékei)

Tabajd útmenti, többutcás település, a főutcáról leágazó, szabálytalan utcarendszerrel. A községre jellemző a szalagtelke­ken fésűs, előkertes beépítés, bár elvétve előkert nélküli is előfordul.

1422-ben Egyházas-Tabajdnak nevezték.Templomát Szent Benedek tiszteletére emelték. A 16. század elején több nemesi birtokrész volt a faluban, melyek egy része gazdát cserélt. Birtokos a Somi, a Révai család is. 1541-ben Székesfehérvár város kapta, de a hatóság nem tudta a birtokot hasznosítani, mivel a várost két év múltán a török elfoglalta.

A 15. században két része volt: 1559-ben is a török Alsó- és Felsõtabajd falut írt össze. Alsótabajd szultáni hászbirtok, lakói magya­rok. Egy-egy családban 100-150 juh van. Felsõtabajd Ferhád Valkovár tímárbirtoka. Lakói magyarok: pl. a Vecsi, Nagy, Márfi, Toki, Dobozi, Kristóf családok. Késõbb Felsõtabajd is szultáni hászbirtok lett.

A re­formátusoknak 1694-tõl templomuk volt. 1702-ben Balogh Jánosé volt, Felcsúttal együtt. Ekkor 8 egész-, 10 fél telek, 4 zsel­lértelek volt Tabajdon.

Az 1700-as esztendõk elején, a Rákóczi- szabadságharc ide­jén a község, amely ekkor Vak Bottyán birtokában volt, olyan fontos helynek számított, hogy megyegyûlést is rendeztek itt.

1785-ben, 205 ház­ban 1278 fõ élt. Az úrbéri legelõ-elkülönítés 1859-ben volt. A tabajdi kastélyban 1750-­ben kápolnát alakítottak ki. 1835-ig meg­építették a Szent Kereszt templomot.

A földbirtokosok a XVIII. század elejétõl a következõkben változtak: 1743-ban a Száraz család örököseié, majd a Rudnyánszkyaké lett. Részbirtoka volt itt a Kolozsváriaknak is, de itt vett birtokot Dréher Antal.

1930­-ban 1365 fõ lakott 370 házban. Felekezeti megoszlás: 450 katolikus, 895 református.Földbirtokosok: Csíkos Endre Bélapa-pusztán 400 kat. hold, és sok gazdag paraszt.

A Váli-völgy bronzkori, késõ vaskori (kelta) és római kori települései – mint a szomszéd településeken – itt is folytatódtak. Több ró­mai kõemlék a református templomnál ke­rült elõ. A Kr. u. II-III. században az aquin­cumi város (municípium, majd colonia) igazgatása alá tartozott, ahol az õslakosság, a kelta eraviszkuszok földjei mellett a városi polgárok is földbirtokot szerezhettek. Kö­zépkori település nyomait a Hosszú­dûlõben ismerjük.
Tabajd jelentõs falu a középkorban. 1228-ban Toboyd, 1231-ben Thuboyd, 1326-ban Tobayd változatban ismert a fa­lunév. Ez idõben Csák birtok, majd 1326-tól királyi tulajdonba került. Mihály nevû papja (1332) papi tizedet fizetett. 1339-ben Tabajdi Péter királyi ember neve ismert.